A bejárónőt kidobják az állásából. Mielőtt elhagyja a házat, odadob egy ezrest a kutyának. -Hát ezt meg miért kapja? kérdezi a ház úrnője. -Ennyit tényleg megérdemel. Mit gondol, ki nyalta minden nap tisztára a tányérokat?

Férfi: “Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?” Nő: “Nem.” Férfi: “OK.” Nő: “… vagy mégis…” Férfi: “Na mi legyen akkor?” Nő: “Nem tudom.” Férfi: “Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?” Nő: “Nem.” Férfi: “Éhes vagy?” Nő: “Nem tudom, talán igen.” Férfi: “Mit értesz azalatt, hogy talán?” Nő: “Azt, hogy nem vagyok biztos benne.” Férfi: “Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni.” Nő: “Talán később éhes leszek.” Férfi: “Ok, akkor rendelek neked is egy pizzát.” Nő: “És ha később mégse leszek éhes?” Férfi: “Akkor otthagyod.” Nő: “Az pocsékolás.” Férfi: “Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap.” Nő: “És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?” Férfi: “Pizzát mindig lehet enni.” Nő: “De nem nekem.” Férfi: “Akkor keress valami mást.” Nő: “De most nem akarok mást.” Férfi: “OK, akkor mégis egy pizzát kérsz.” Nő: “Nem.” Férfi: “Akkor nem kérsz semmit.” Nő: “De.” Férfi: “Megőrjítesz!” Nő: “Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit…?” Férfi: “Ahogy gondolod…” Nő: “Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!” Férfi: “De én nem szeretem a sonkát.” Nő: “Én viszont igen.” Férfi: “Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek…” Nő: “Persze, hogy magadnak rendelsz.” Férfi: “Akkor minek rendeljek sonkát?” Nő: “Ha esetleg megéheznék akkor ehetnék belőle.” Férfi: “És?” Nő: “Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?” Férfi: “Hogy-hogy TE megeszel valamit?” Nő: “Miért ne?” Férfi: “Egy pillanat… tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit ha esetleg később megéheznél?” Nő: “Pontosan.” Férfi: “És akkor mit eszek én?” Nő: “Az is lehet, hogy nem leszek éhes…” Megjegyzés: A legfelsőbb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság vádja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg.

Havi nagy bevásárlásra indultunk a hipermarketbe. A kis fekete pénztárcámat kitömtem tízezresekkel. Szokásom szerint bedugtam a nadrágom derekába, hátra gerinc tájékon, a pulcsi takarásába. Úgy félidőben tartott a vásárlás, mikor rám jött a nagydolog. Asszonyt hátrahagyva igyekeztem gyorsan elérni ama bizonyos legkisebb helységet. Mivel ebben a kényszerhelyzetben minden másodperc számított, alsó ruhaneműimtől megszabadulva zuhantam rá az ülőkére. A szokásos rituálék végeztével és az öblítő kar meghúzása előtt ellenőrző pillantást vetettem a produktumra. Az elém táruló látványt nem értettem. Mi az ott, az a nagy fekete valami, ami nem volt ott amikor leültem,és belőlem sem jöhetett ki? A tárgy felismerése egyszerre volt tragikus és komikus. Leszartam a pénztárcámat. A helyzet komikuma a probléma megoldásából adódott. 1.Pénztárcát kihalászni, nagyjából megtisztítani,közben nem lehányni. 2.Papírpénzeket a mosdóban megtisztítani,megszárítani. 3.Jövő-menő WC látogatókra zavartan mosolyogni. 4.Feleségnek elmesélni,hogy mi a szart csináltam negyven percig. 5.Fizetéskor drukkolni,hogy a pénztáros nehogy megszimatoljon valamit. U.i.: Köszönjük a beküldőnek 🙂

Átlagsebesség : 209 km/h ! ! ! John McGuinness - Honda CBR1000RR

hu.wikipedia.orgwikiIsle_of_Man_TT

A következő viccben Jancsi az MSZP, Juliska a nép, a TSZ-elnök pediglen az IMF! Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja: - Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet. - Mégis mit képzelsz, Jancsi! - Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom! - Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van. Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog. Jancsi folytatja: - Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot! - Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba. Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább: - Te Julis, most már annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek. - Jól van akkor, ha adod a pénzt. Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal: - Na jól van, most már megyek. Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást. Nem sokkal később arra jön a TSz-elnök: - Juliska, láttad erre a Jancsit? - Igen, láttam. - Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?

- Tanár: Foglaljon helyet. Mondjuk, hogy maga utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Lehúzom az ablakot. - Tanár: Nagyon jó. A vonat 130 km/h sebességgel halad É-ÉK irányban. Odakint 25 km/h DK-i szél fúj. A lehúzott ablakon egy 250 mm * 900 mm-es rés van, ezen áramlik be a levegő. A fülke térfogata 6,3 köbméter. Mennyi idő alatt cserélődik ki a fülkében teljesen a levegő? A diák hozzá sem tud szólni, úgyhogy kivágják. Odakint elmeséli a többieknek, hogy mi történt bent. Bemegy a következő delikvens: - Tanár: Foglaljon helyet. Utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Leveszem a pulóverem. - Tanár: De nagyon meleg van. Mit tesz? - Diák: Leveszem az ingem is. - Tanár: Ne őrjítsen meg, 38 fok van és 85%-os a páratartalom! - Diák: Akkor leveszem a gatyámat is. - Tanár: De hát nem látja, hogy a fülke teljesen tele van buzikkal? - Diák: Nem bánom, de ha egy vagonnyi buzi megerőszakol, AKKOR SEM NYITOM KI AZ ABLAKOT!!!

Egy bomba csaj, szinte minden férfi álma. A kocsmában odalép a pulthoz és int a csaposnak, mire az odamegy. A nő erotikusan az ujjával még közelebb inti addig, míg a füle majdnem a nő szájához nem ér. Akkor a nő megcirógatja a csapos szakállát és azt mondja: - Te vagy itt a főnök? A csapos nagyot nyelve válaszolja: - Sajnos, nem! De segíthetek valamiben? A nő tovább cirókázza a csapos arcát, majd így szól: - Akkor kérlek hívd ide a főnöködet, édes! A csaposunk már izzad, mire kinyögi: - Sajna nem tudom, mert nincs bent, de hagyhatsz nálam üzenetet neki, bébi. És közben a szája is tátva marad, amibe a nő szép lassan bedugja minden ujját, és erotikusan végig szopogattatja a csapossal. A csapos, miután végigszopogatta a nő ujjait, megkérdi a nőt, miközben nagyokat nyel: - És mond csak édes, mit mondjak a főnöknek???? - Hát csak azt, hogy a wc-ben se papír, se szappan, se víz, se kéztörlő.

Miért rúgtam ki a titkárnőmet? Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón, és Mari, a titkárnőm felállt, és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon, és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos kis étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta: - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma születésnapja van. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására, és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok... Helyeseltem a tervet. Naná...!!! Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt, és őt követték...: a feleségem, a gyerekeim, és a közelebbi munkatársaink, és a Happy Birthday-t énekelték. Én meg ott ültem a heverőn, és ... a zoknimon és az álló farkamon kívül semmi nem volt rajtam.

A Szovjetunióban haldoklik nagyanyó. A nagyapó végigjárja az orvosokat, van-e valami remény. Végül egy alternatív doktor azt mondja neki: - Egy módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti férji kötelezettségét. Mire az öreg: - Nagyon öreg vagyok én már, kezem között halt meg Lenin elvtárs, hogy tehetnék én ilyet..? De az orvos csak győzködik, hogy nincs más lehetőség. Nagyapó hát összeszedte minden erejét és teljesített. Reggel ébredezik, hát nincs mellette az ágyban az asszony: ott sürög-forog a konyhában, palacsintát sütöget, kacag és dalol. Nagyapó elkeseredetten verte a falba a fejét: - Milyen hülye vagyok én! Megmenthettem volna Lenin elvtársat is!!!

15 éves házasság után egy pár a pszichológusnál. Miután a pszichológus megkérdezte őket, hogy mi a gond, a nő egy hosszadalmas, szenvedélyes és szívtépő listát zokogott el a szakembernek az elmúlt 15 év összes létező problémájáról. Csak mondta, mondta: elhanyagolás, bensőségesség hiánya, üresség, magányérzet, szeretet hiány, s egy egész lista a soha ki nem elégített érzelmi igényeiről, melyeket ki kellett bírnia házasságának eddigi szakaszában. A szakember miután végig hallgatta a listát, felállt, körbe járta az íróasztalát, majd egy hatalmas szenvedélyes csókkal magához ölelte az asszonyt. A nő elhallgatott, s mint akit elkábítottak, szótlanul leült. A pszichológus a férjhez fordult és így szólt: "Látja, erre van szüksége a feleségének, hetente legalább háromszor!! .... Meg tudja tenni?" A férj gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt: "Nos, hétfőnként és szerdánként el tudom hozni önhöz, de péntekenként horgászok.